Állami kártalanítás (gyógyszer, védőoltás, vérkészítmény, véradás, transzplantáció)
Bizonyos esetekben orvosi műhiba nélkül is megilleti a pácienst kártalanítás.
Diagnosztikus tévedés
Az orvos a hozzá forduló páciens esetében először felismeri (azaz diagnosztizálja) a betegséget, s csak helyes diagnózis ismeretében következhet megfelelő kezelés. A diagnosztikus tévedés ezért orvosi műhibának számít abban az esetben, ha az orvos azért mulasztotta el a helyes diagnózis felállítását, mert nem az adott helyzetbe általában elvárható gondossággal járt el (pl. elvárható lett volna tőle, hogy gondoljon az adott betegség lehetőségére, egy vizsgálatot elvégezzen, konzíliumot kérjen, a beteget másik kórházba irányítsa).
Egészségügyi veszélyes üzem
A veszélyes üzemi felelősség alkalmazására orvosi műhiba perek esetében tipikusan akkor kerül sor, ha az emberi uralom alá nem vonható körben következik be a beteg egészségét károsító esemény (pl. egy inkubátor túlmelegszik). A veszélyes üzem ugyanis a jog – általános felelősségi alakzatnál – szigorúbb felelősségi kategóriája. A veszélyes üzem üzemeltetője, a kórház csak akkor mentesül a felelősségrevonás alól, ha bizonyítja, hogy működési körén kívül eső és elháríthatatlan ok miatt következett be a kár. Ezt nehezebb bizonyítania, mint az adott helyzetben általában elvárható gondosságot.
Gyógymódválasztási szabadsággal kapcsolatos hiba
Az orvos megválaszthatja az általa leghelyesebbnek tartott gyógyómódot, de csak a jogi-etikai keretek között. Ha az orvos ezekből a keretekből kilép vagy ugyan betartja a jogi-etikai előírásokat, de az adott helyzetben általában elvárható gondosságot elmulasztja megelőző-gyógyító tevékenysége során és ebből a páciensnek kára keletkezik, akkor az orvosi műhiba megállapítható.
Gyógyulás esélyének csökkenése, elvesztése
Amikor a helytelen (tipikusan onkológiai) egészségügyi szolgáltatás eredményeként „csak” annyit lehet állítani, hogy a gyógyulási esélye nagyobb lett volna (a gyógyulás jóval hosszabb időbe telik, vagy csak bizonyos mértéket érhet el, azaz az illető nem gyógyulhat meg teljesen). A gyógyulási/túlélési esély csökkenése (akár elvesztése) természettudományos értelemben mindig csak bizonyos valószínűséggel állítható. Tehát ez az állítás („ha a beteg kezelése másképp történt volna, akkor valamekkora mértékű esélye lett volna a gyógyulásra”) csak statisztikai értelemben (nagy egyedszámú populáción vizsgálva) bizonyulna igaznak. Az állítás azonban az adott beteg esetében nem biztos, hogy pontos, hiszen a páciens a már létező statisztikákat javíthatta vagy ronthatta is volna. A „mi lett volna ha” feltételezésekben rejlő bizonytalanságot valaki(k)nek viselnie kell. Ma már ilyen esetekben a bíróság a gyógyulási esély elvesztését, a gyógytartam meghosszabbodását kárnak értékeli, azaz ez a kórház terhére értékeli.
Hozzátartozó elvesztése
1. Ha a károsult életében nem nyújtott be keresetet, akkor e tekintetben perbeli jogutódlás nem jön szóba, hiszen a nem vagyoni kárigényt csak személyesen lehet érvényesíteni.
2. Ha a későbbi elhunyt (egészségkárosodásával kapcsolatban) még életében keresetet nyújtott be, akkor örökösei érvényesíthetik a kárigényt helyette. A perbeli jogutódlás helyett (1.) és/ vagy mellett (2.), a károsult halála miatt – a teljes családban élés jogán, mint külön nem nevesített személyhez fűződő jog okán – a szűk család minden tagja saját jogán (is) keresetet nyújthat be. Hasonlóan megítéli a nem vagyoni kártérítést a bírói gyakorlat a közeli hozzátartozó részére a károsult tartós egészségkárosodása esetén is.
2. Ha a későbbi elhunyt (egészségkárosodásával kapcsolatban) még életében keresetet nyújtott be, akkor örökösei érvényesíthetik a kárigényt helyette. A perbeli jogutódlás helyett (1.) és/ vagy mellett (2.), a károsult halála miatt – a teljes családban élés jogán, mint külön nem nevesített személyhez fűződő jog okán – a szűk család minden tagja saját jogán (is) keresetet nyújthat be. Hasonlóan megítéli a nem vagyoni kártérítést a bírói gyakorlat a közeli hozzátartozó részére a károsult tartós egészségkárosodása esetén is.
Idegentest bennthagyása
Idegentest (tipikusan törlőkendő, műszer) műtét soráni benthagyása az emberi testben tipikus orvosi műhiba. Ha a kár „csak” a benthagyott idegentest eltávolítására korlátozódik, nagyobb kompliakációt az nem okozott, akkor jóval kisebb kártérítéssel lehet számolni. A műtét után adott tájékoztatásnak ki kell terjednie a benthagyott idegentestre is, amelyet a kórház nem hallgathat el.
Kezelési hiba (ellátási, gyógyszeres, technikai hiba)
A helyes diagnózis még csak félsiker, hiszen ha nem követi kezelés, vagy nem megfelelő kezelés követi, akkor a páciens nem gyógyul meg. A helytelen kezelés tipikus orvosi műhibának számít.
Konzílium elmaradása
Ha az orvos bizonytalan a diagnózisban/kezelésben, más szakterület érintettsége is felmerül, belenyugszik a szolgáltatás eredménytelenségébe, és a beteg állapota kedvezőbben alakult volna, ha orvosa konzíliumot kér, akkor az egészségügyi szolgáltató felelőssége fennáll.
Kórházi fertőzés
A kórház felelőssége megállapítható abban az esetben ha a páciens kórházi fertőzést kap és a kórház nem tudja bizonyítani, hogy az elvárható gondosságot tanúsította a fertőzés elkerülése érdekében, azaz minden ésszerűen elvárható intézkedést megtett a kórház, osztály csíramentesítése érdekében.
Nem kívánt gyermek
Fogyatékkal bíró gyermekek esetén a szülők nem vagyoni kártérítést kérhetnek akkor, ha orvosi műhiba következtében olyan helyzet áll elő, hogy nem kívánt gyermekük születik. Nem kívánt gyermek születése esetén vagyoni kártérítést mind a szülőknek saját jogukon, mind a fogyatékos illetve egészséges gyermeknek megítél a bíróság.
Szakértői vélemény megalapozatlansága
Egy megalapozatlan, vagy szándékosan félrevezető orvosszakértői vélemény maga is orvosi műhibának minősül. Hiszen az orvosszakértők feladata az, hogy az orvosi szakkérdéseket igénylő kérdésben megalapozott szakvéleményt adjon, ezzel segítse a bíró munkáját. Cselekvésének mércéje az adott helyzetben általában elvárható gondosság.
Személyi-tárgyi feltételek hiánya
A jogszabályokban előírt személyi és tárgyi feltételek (megfelelő számú egészségügyi személyzet és eszköz) hiányossága miatt bekövetkezett káresemények a kórház terhére esnek még akkor is, ha a kórház esetenként saját fenntartóját perelheti a feltételek biztosításának elmaradása miatt.
Szervezés, betegfelügyelet, gondozás
A páciens kórházi ellátásába beletartoznak a szoros értelemben nem orvosi tevékenységet igénylő szervezési, betegfelügyelettel és gondozással (pl. pszichiátriai páciensek gyakori ellenőrzésével, másik kórházi osztályra szállítás megszervezésével) kapcsolatos feladatok is, amely elmulasztása a kórház terhére esik.
Tájékoztatási elégtelenség, beleegyezési és dokumentációs hiba
A páciens csak akkor kerül abba a helyzetbe, hogy az orvos által javasolt ellátásba beleegyezzen, ha azt megelőzően megfelelő tájékoztatást kap. A tájékoztatás elégtelenségére vagy a beleegyező nyilatkozat hiányára alapozott orvosi műhiba perek önálló kategóriát képeznek. A bizonyítás ezekben az esetekben könnyebb, hiszen annak megítélése, hogy a tájékoztatás megfelelő volt-e kevésbé orvosi, mint inkább jogi kérdés, így a bíró nincs az orvosszakértőkre utalva.
Termékfelelősség
A páciens gyakran kerül kapcsolatban orvostechnikai eszközökkel (pl. implantátum, pacemaker). Az orvostechnikai eszközök esetében nem feltétlenül az orvosi beavatkozás, hanem maga az eszköz jelenti a hibát. A páciens ilyenkor közvetlenül az adott orvostechnikai eszközt gyártója, importálója, forgalmazója ellen fordulhat kárigénnyel.
Véralvadásgátlás elmulasztása, trombózis, embólia
Bizonyos műtétek esetében a véralvadásgátlás kötelező, ugyanis a beavatkozás és az azt követő ágyhoz kötöttség fokozottan azzal a kockázattal jár, hogy a páciens vérében vérrög (trombus) képződik, amely az ér falától elszakadva és elsodródva (embólus) eltömeszeli a vérereket, így a vérér által ellátott szervben infarktust okoz. A véralvadásgátlás tipikus orvosi műhiba, amely nem egyetlen orvosi szakterülethez kötődik, hanem a műtéti szakmákban jellemző.
Vérkészítmények miatti károsodás
A vérátömlesztéssel, illetve bizonyos vérátömlesztéshez kötődő fertőzésekkel (pl. hepatitis C vírusfertőzéssel) kapcsolatos károk az állam felelősségét vetik fel.